Az ember nem térkép
„Az ember nem térkép” – mondta bölcsen egy művész barátom, amikor zsenge ifjúkoromban az asztrológiát tanulmányozva próbáltam megérteni önmagamat és a világot. Akkoriban nagyon dühös voltam rá, hogy nem osztozik az asztrológia iránti rajongásomban, de lassan-lassan az idők folyamán, az élet néhány kemény leckéjén végigküzdve magam megszületett bennem a felismerés, hogy valóban igaza van. Az ember, mint eleven, élő lény sokkal, de sokkal több annál, mint amit egy térképben meg lehetne rajzolni.
Meg lehet nézni az adott ember „térképét”, asztrológiai képletét, melyből bizonyos tulajdonságaira és életének mintázataira is lehet következtetni, de ahhoz nagyon nagy intuitív bölcsesség szükséges, hogy a „térkép” valóban megelevenedjen, és közelébe kerüljön a valós misztériumnak, ami az ember lénye, és sorsának mély összefüggései.
És pont azért, mert a művészeknek hozzáférésük van az alkotás intuitív folyamatához – ezáltal időnként bepillantást nyerve a világ és a létezés egyszerű, egyértelmű, egyben mégis fenséges titkaiba, melyek a mélységekben és magasságokban rejtőznek – tudta a barátom olyan jól megfogalmazni, hogy mi az a csapda, amibe saját magunk vagy mások elemzésekor beleeshetünk.
Mire jó, és mire nem jó egy térkép?
Ha bárki is azt hinné, hogy egy térképpel kezében megismerheti önmagát vagy egy másik embert, nagyon nagyot téved. Nem állítom azt, hogy az asztrológia teljes mértékben elvetendő lenne. Megfelelő kezekben, megfelelő módon használva az is hasznos eszközként működhet. Sőt, a biográfiai munkában is használunk időnként „térképeket”, útmutatókat az életút törvényszerűségeire vonatkozóan, melyek szempontokat és támpontokat adnak az egyéni életút vizsgálatához. Azonban fontos mindvégig tudatában lennünk, hogy a térkép támpontokat ugyan adhat, irányvonalakat meghatározhat, de az emberi lény és sorsának titkaiba való betekintéshez több kell, mint egy térkép olvasása.
Egy térkép hasznos lehet, ha olyan vidékre indulunk, ahol még nem jártunk, hiszen például megtalálhatjuk segítségével az ösvényeket az erdőben. De ettől még nem gondoljuk azt, hogy ha kezünkben van egy térkép, már ismerjük is az adott erdőt, a terebélyes fát a tisztás közepén, mely alatt megpihenhetünk, a nyírfaliget friss varázsát, a patak partján lévő harangvirág mezőt, az avarból kibukkanó ehető vagy mérges gombákat, a bogáncs szúrását a hátunkon, a rejtőzködő forrás hűvösét.
Élő, személyes térkép
A valódi, élő, személyes térképed megrajzolásához nyújt segítséget a biográfiai tanácsadó, életútkísérő, aki melletted áll, amikor elkezdesz emlékeid rengetegében bolyongani, és segítő kérdéseivel ösztönöz a fontosabb helyszínek, momentumok, utak mintázatának megrajzolására, így megajándékozva téged az alkotás néhol kínzó, de örömteli, eleven és megélénkítő folyamatával.
Életünk könyve, életünk útinaplója
Sorsunk mintázatainak feltérképezését számtalan biográfiai eszköz segíti, leginkább azok az eszközök, melyek több alkalmas, biográfiai tanácsadóval folytatott beszélgetéssorozatot igényelnek. A beszélgetések folyományaként elkészülhet életünk könyve, melyben a bennünk élő bölcs esszenciális felismeréseit a belső művész formázza, mélyíti, bontja ki részleteiben, így juttatva el minket újabb felismerésekhez.
Az önálló biográfiai munkában használható eszközök közül pedig a Biográfiai útinapló a legátfogóbb, leghatékonyabb eszköz, mellyel áttekinthetjük életünket, megvizsgálhatjuk a benne működő törvényszerűségeket, fejlődési fázisokat, tükröződéseket.
A biográfiai tanácsadás eszközeiről részletesen itt írok:
A biográfiai tanácsadás eszközei
Az eszközök általános megközelítéséről pedig itt: