Nyugalmat hordozok magamban

Életutunk során mindannyiunkkal előfordul, hogy életünk egyszer csak fenekestül felfordul, és ami addig biztos volt, hirtelen bizonytalanná válik. Régi, jól ismert világunk pillérei kilazulnak, a jövő ismeretlen, félelmetes űrként tátong. Nem tudjuk, hogyan tovább. Szorongunk, és hiába próbáljuk megtalálni a megoldást, valahogy sehogy se jutunk egyről a kettőre. Ilyenkor szoktunk kétségbeesésünkben segítséget keresni, legyen az valamilyen segítő szakember, pszichológus, coach, biográfiai tanácsadó vagy akár csak egy megértő barát, aki mellett megnyugodhatunk, összeszedhetjük gondolatainkat, és elkezdhetünk tapogatva elindulni derengő jövőnk, új önmagunk, új életünk felé. Ez viszont egy hosszabb folyamat, és előfordulhat, hogy közben újra elbizonytalanodunk, és megerősítésekre van szükségünk. Pontosan ilyenkor van nagy szükségünk arra is, hogy önmagunkban megtaláljuk a belső békét, nyugalmat.

A belső nyugalmat két irányból közelíthetjük meg:

Egyrészt az önmagunkkal és élethelyzeteinkkel való szembesülés, a legmélyebben bennünk élő mozgatórugók, ideálok, törekvések felfedezése, az ezekből fakadó célok megfogalmazása, a tetterős, értelmes, önmagunkkal összhangban álló, értékteremtő cselekvés el tud vezetni végül a belső nyugalomhoz.

Másrészt a bensőnkben élő ideálok megtalálásához, az önmagunk bölcsebb részével való találkozáshoz nagy segítség, ha nyugalmat tudunk teremteni magunkban. Ha el tudunk csendesülni, és el tudunk kezdeni befelé hallgatózni, nyitottan figyelni, előfordulhat, hogy felbukkan bennünk egy új gondolat, mely hirtelen más nézőpontot hoz be, és elvezet a megoldáshoz. Több minden hozzásegíthet az elcsendesüléshez, legyen az egy séta, vagy akár az ébredés utáni pillanatok tudatos megfigyelése.

De törekedhetünk tudatosan is arra, hogy megteremtsünk a szívünkben egy csendes, nyugodt teret, melyre vigyázunk, hogy tisztán tartsuk örömeinkől, bánatunktól, lelkesedésünktől, reménykedésünktől, vagy dühünktől. Ez a tér a szimpátia és antipátia között középen helyezkedik el a szívünkben, és ha figyelünk rá, és tudatosan törekszünk a megteremtésére, biztosan meg fogjuk találni magunkban.

Ebben a térben tud megszólalni egy tapintatos, csendes, de biztos hang, egy olyan részünk, mely átlagos mindennapi tudatunknál több, bölcsebb, szélesebb látókörű, egy részünk mely valóban ismer minket, tisztában van hibáinkkal, értékeli küzdelmeinket, átérzi nehézségeinket, és elfogad minket olyannak, amilyenek vagyunk, fejlődő, küszködő, alakuló emberi lénynek, aki úton van a teljes emberré válás felé, embersége és emberségessége teljes potenciáljának kibontakoztatása felé.

Ha megtaláljuk ezt a nyugodt helyet, tudni fogjuk a következő lépést is.

E nyugodt hely megtalálásához segítséget tud nyújtani Rudolf Steinernek, a modern szellemtudomány (antropozófia) atyjának, a biográfiai munka inspirátorának mantrikus verse, melyet olvasgatva, mondogatva, a szövegben elmélyülve, tudatos törekvésünkkel teremthetjük meg magunkban a nyugalmat:

nyugalom, béke
Nyugalmat hordozok magamban

1 hozzászólás

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.