Tiszta, szellős tér – a Biográfiai alapképzésről és a Biográfiai Műhelyről

szellős tér, napsütés, fény

2017 őszén kezdődött közös történetünk. Már-már zsúfoltan ültünk a teremben, hallgattuk a szívbéli melegséget sugárzó holland tanárainkat, akik a holland Biográfiai Intézet két éves Biográfiai alapképzését hozták el nekünk. A szünetekben kisebb kötetlen csoportokban pezsgő beszélgetések folytak, ki-ki odacsapódott, ahol ismerősöket látott. Különböző helyekről jöttünk, volt, aki az antropozófia mentén talált ide, volt, akit a pszichológia hozott, de olyan is akadt, aki már gyakorló biográfiai tanácsadó volt. Egyvalami azonban közös volt bennünk: izgatottak voltunk, lelkesek.

Olyan hatalmas volt ez a téma, olyan ámulatba ejtően átfogó. És az ember életútjának vizsgálata az antropozófiai alapokon nyugvó biográfia szemüvegén át mintha időnként fellebbentette volna a fátylat, rámutatva életünk mélyebb értelmére; ilyenkor felsejlett az inkarnációinkon végighaladó arany fonal.

Emberileg is nagyra becsült tanáraink, Josien de Vries, Rinke Visser, Vera G. Klein, Paula Boon és Leo Beth nemcsak a tananyag átadásával és biográfiai mintabeszélgetésekkel, hanem mindenkori jelenlétükkel is példát mutattak, szinte észrevétlenül adták át a biográfiai attitűdöt, a biográfiai tanácsadó hozzáállását a környezetéhez, a többi emberhez.

Így vált a beszívott levegőhöz hasonlóan természetessé számunkra a nyitottság, érdeklődés, elfogadás, a szívbéli közelség és tapintatos távolságtartás organikus együttese. A kérdezés a kinyilatkoztatás helyett. Az érdeklődés az ítélkezés helyett. Odafigyelés, egymás meghallása. Nyugalom, béke.

Mindezek, mint a biográfiai tanácsadó kötelező szakmai kompetenciái, lelkünkbe ivódtak, formáltak minket, és kapcsolatainkban tiszta, szellős teret teremtettek, melyben jó megnyilatkozni. Ebben a térben megnyílik a kliens a biográfiai tanácsadónak, de megnyílik a biográfiai tanácsadó is a másik biográfiai tanácsadó felé. Szinte észre sem vettük, mikor alakultunk közösséggé.

Egyszerűen csak vinni akartuk tovább, amit tanárainktól kaptunk, vinni a tiszta, szellős teret, mely ember és ember közt jöhet létre csak, és melyet a nap sugara meleg fénnyel tölthet meg; a napé, amely belülről, az emberi szívből ragyog.

A kép Robin Schreiner fotója az Unsplash-ról

Hozzászólás

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük